TYUKOCKA – lakóház tyúkoknak

 

Egy installáció létrehozására kaptunk megbízást a szaporcai Ős-Dráva Látogatóközpont területén. A feladat hamarosan kiegészült egy funkcionális igénnyel, miszerint szeretnék, ha ez a projekt egy tyúkól is lenne. Ezen a ponton vállalásunk egy könnyed későnyári alkotóműhellyé alakult, ahol a gép mögé befogott építész kiszabadulhatott az önfeledt alkotás színterére. Csak egy aprócska projekt, de a folyamat megtapasztalása, ahogy az ötlet az első vonal lehúzásától kezdve megvalósul egy röpke hét leforgása alatt, eufórikus állapotba keríti az alkotót.

 

Önmagában a rajz is, mint az ötlet hordozója már egy tett/alkotás. Bár teljessé mégis csak akkor válhat, mikor a tervezés és a kivitelezés szorosan összefonódik egymással. Egy egyszerű szerkezet esetén, melynek megépítése külső segítség nélkül lehetséges, lehetővé teszi a teljesség megélését a kétkezi alkotás által. Mindez érzékelteti a tervezőasztalon hozott döntéseink következményeit, majd a megvalósulás folyamatát az anyagválasztáson, beszerzésen keresztül a szállítás és építés irányításán át, ahogy a kihívásokat kezeljük és improvizálunk egy-egy probléma felmerülése esetén. Végül pedig a mű nem a papírra vetett terv megtestesülése, hanem a tervezés az építéssel együtt fejeződik be, vagyis a megvalósulás közben mindvégig alakul. Ez az a tapasztalat, mely az építész hivatás lényege, de megélésére nincs mindig lehetőségünk. Ezért ha megtörténik, az páratlan élmény.

 

Mindig érdekes kérdés: mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Jelen esetben előbb született meg a projekt neve: „tyukocka”. Vagyis tudtuk, akárhogy is alakul a tervezés, térbeli kockát kell terveznünk. Mikor meginogtunk, megreguláztuk magunkat és visszatértünk az alapvetéshez: márpedig kocka lesz. A kitartásunk meghozta a gyümölcsét: addig elemeztük a tyúkok életmódját, lakozási szokásait, a tojásokhoz való hozzáférés lehetőségeit, míg meg nem találtuk a helyes formulát. A vernakuláris építészet spontán logikáját ötvöztük a műépítészet szemléletmódjával. A tervezést nem mélyítettük el, inkább a helyszínen improvizáltunk. A tyukocka mintázatában kötődik a múlt építészetéhez, ahol a szerkezet még fedetlen őszinteséggel mutatja meg magát. A kompozícióban a tömör (fehér test) és a vázas jelleg feszül egymásnak, az építészeti szerkezetek két archetípusa. A rabic hálóval bevont faváz keretezi a különböző funkciókat: a dobozban helyet kapott tojóláda és pihenőhely, illetve az alatta szabadon hagyott kapirgáló.

 

Az elrendezésben pontos szakirodalom állt a rendelkezésünkre a tyúkólakra vonatkozóan: mik az egészséges lakókörnyezet követelményei. A szellőztethetőség és a tisztántarthatóság mellett nagyon fontos a tyúkok pihenését szolgáló ülőrudak mérete és keresztmetszete. Erre vonatkozóan mértani módon kiszerkesztett ábrák magyarázzák az optimális kialakítást. Az is meghatározott, mekkora rádiusszal lekerekített D rúdra van szükség, hogy a tyúkok kényelmesen legyenek, visszavezetve a régen faágakon alvó ősök életmódjára. Végül mi sem asztalos szerszámokhoz nyúltunk, hanem a hagyományhoz tértünk vissza, mikor a helyszínen talált vékony akácfa rönköket illesztettük bele a szerkesztett architektúrába. Ez volt az momentum, mikor a tervezett kompozíció a véletlenszerűség által vált teljessé.

 

 

Text in English

 

TYUKOCKA – A House for Hens

 

In our commission the realization of a landart project was the task in the Ancient Drava Visitor Centre in Szaporca. Soon an additional requirement was given, a demand for a function: to design a hen house. From this point our engagement became a graceful late summer workshop, where the architects trapped in front of their computers could escape to the scene of carefree creation. It was just a tiny project, but the experience of the process how an idea is realized from the very first line until the act of building within a week was a euphoric feeling.

 

Even a drawing as a carrier of ideas is already the act of creation. However, it becomes complete when the process of design and realization is interwoven. In case of a simple structure possible to build without any help we can experience the completeness through a handmade creation. This act illustrates perfectly the consequences of our decisions made over the designing table, the process of realization starting with the selection of the material through the management of the delivering and the building procedure, the way of meeting the challenges and improvising in case of problems. Finally the artwork is not the incarnation of the plan on the paper, because the act of design ends together with the act of building, the plan is continuously changing until its completion. This experience is the essence of being an architect, however, it is not often to live it. When it happens, it is a unique feeling.

 

It is always an interesting question: which existed earlier, the hen or the egg? In our case first we had the name of the project: “tyukocka” (hen’s cube). So we decided that we have to design a cube. When uncertainty overwhelmed us, we always returned to our decision: it has to be a cube. Thanks to our persistence we managed to analyzed the hens’ way of living and habits, the possibilities to handle the collection of the eggs and finally we found the correct formula. The spontaneous logic of vernacular architecture was combined with the conceptual way of architectural thinking. The process of design was not deepened, we rather improvised at the site. With its patterns the cube is connected to earlier architecture where the structure appears honestly uncovered. In the composition the two archetypes of structures, the solid and the skeleton ways of building tense to each other. The wood skeleton covered by a galvanized wire mesh frames the different functions: nesting units and the perches for roosting in the white box and the free run under it.