Autonóm kreatív közösségi tér

Alapvetések:

1. A humán tényező: A feladatkiírásban említett többgenerációs aktív kulturális–közösségi tér kialakításának előfeltétele a humán tényező, azaz az emberi jelenlét, mediátorok, kreatívok, „fesztivál” szervezők, önmaguk megvalósítása mellett a tágabb közösség továbbépítésében is motivált szereplők idevonzása, mely által létrejöhet az aktív, „közösségi” kultúrafogyasztás, valamint az aktív, többgenerációs szabadidő-eltöltés. A horizontálisan szerveződő, hálózat-szerűen együttműködő, erős vízióval rendelkező egyének sokasága, ha birtokba veszi a rendelkezésére bocsájtott területet, önjáróvá válik és gyakorlatilag a pályázatkiírásban elvárt, időben változó programot és környezeti átalakításokat a kijelölt területen és akár azon túl is generálja.

2. A nyitott váz: „Hakim Bey avantgarde költő-filozófus létrehozott egy fogalmat, amellyel ideiglenesen megnyíló, a tökéletes szabadságnak helyet adó területeket jelöl, az un. Temporary Autonomous Zone (TAZ), avagy „Ideiglenes Autonóm Területet (IAT)”. Ennek egyik klasszikus példája a 18. századi kalózköztársaságok létrejötte, illetve ezeknek információs hálózata. Ezek a rejtett szigetek megközelíthetetlen búvóhelyek voltak, melyek vállalták a törvényen kívüliséget, és saját szabályokat alakítottak ki. Az önálló kereskedelmi rendszerrel és különleges élethelyzettel rendelkező településeket Bey „Kalóz Utópiáknak” nevezi. A TAZ-t létrehozó egyének nem a mai nyugati társadalmakra jellemző nukleáris családok alakzatát veszik föl, hanem olyan bandákat alkotnak, melyek vadászó-gyűjtögető életmódjukkal az ősi közösségi társadalmakat idézik meg. A banda jellegzetessége, hogy nyitott és horizontálisan szerveződik. A Temporery Autonomous Zone összefoglalva tehát: egy, a mindennapi társadalom értékeire, szabályaira fittyet hányó, a lázadást és törvénnyel való szembeszegülést vállaló, rejtőzködő (közösségi) tér, mely alaptulajdonsága az ideiglenesség.” Az építészeti vízió meghatározásához nyújt alapvető mintát az említett szélsőséges példa. Olyan épített és nem épített keretet szeretnénk biztosítani a mediátorok és a látogató közösség számára, melyben a szellem szabadon szárnyalhat, nincsenek korlátok, béklyók, felülről megalkotott szabályok. Létrejön a szükségszerű nyitottság, a nyitott váz, a meg nem ismételhető egyedi helyszínek, melyek mágnesként vonzzák a tartalmat, azaz az első tézisben meghatározott kulcsszereplőket és általuk a társadalom legkülönbözőbb rétegeit.

3. A birtokba vehető tér: Henri Lefebre La production de l’espace („A tér termelése”) megfigyelése, hogy terünket „megtermeljük” – hasonlóan, mint a mirigyei váladékából hálót szövő pók. A pók „tértermelésében” Lefebre arra lát bizonyítékot, hogy „testében eredendően benne rejlik a térbeli tájékozódás alapvető törvénye.” A szerző elutasítja a tér „mechanikus”, elidegenült fogalmát, amit kapitalista terméknek tart. A fizikai tér létezik, de a tér szervezése és észlelése mindig a birtokbavétel társadalmi folyamatának az eredménye, transzformáció és tapasztalat. Napjainkban a tér termelését az egyre hatalmasabb állam irányítja, melyben a globalizáció szerepe szintén csak növekszik. Lefebre a térviszonyok három összefonódó módját nevezi meg: térbeli gyakorlat (a tér termelése és újratermelése, illetve az egyes társadalmak viszonyulása a térhez), a tér ábrázolása (például az építészek és a várostervezők tervei), és az ábrázoló terek (melyek elfoglalásuk vagy belakásuk révén láthatóvá teszik az adott társadalom viszonyait). Gottfried Semper a 19. század egyik legfontosabb építészteoretikusa a fal, mint térhatároló sík elemzésével irányította a figyelmet a tér eszméjére. Ugyan még nem használja a „tér” fogalmát, de a „védelem, a befedés, és lezárás” feladatairól ír. Semper a szövést mint a legősibb téralkotó tevékenységet mutatja be: „a vesszőkarámból kiinduló durvább szövevény használata, mint az otthon, a belső életnek a külső élettől való elválasztásának eszköze, és mint a téreszme formai megjelenítése, bizonyosan megelőzi még a legegyszerűbb kőből vagy más anyagból épített falat is.” Idézi Moravánszky Ákos Semper 1860-ban kiadott munkájából. Abban, hogy Semper a fal eredetét, s magát az építészet ősmotívumát a szövésben találta meg, egyben benne rejlik a szerkezettel szemben a térelhatárolás elsőbbségének gondolata is. Az elválasztás és elhatárolás mint a terek egyik alaptulajdonsága egészül ki az ember térben elfoglalt helyével, mely egyben az észlelés középpontjává is válik.

4. Összegzés: A kalózsziget a Gárdonyi kert fallal körbevett, rejtőzködő világa, mely sajátos szabályrendszer szerint működik. Értelemszerűen kerüljük a nagy felnyitásokat a határfalban és meghagyjuk egy felfedezésre váró bensőséges világnak. A tér ábrázolása -mely alapvetően tervező építész kompetencia- esetünkben egy olyan könnyű és olcsó váz megalkotását jelenti, melynek anyaga fa, héjalása fém trapézlemez, mely véd az eső és a nap sugárzása ellen, oldalfala áttetsző polikarbonát trapézlemez. A raszter egy főhajót és két oldalhajót határoz meg, melyek magukban hordozzák a tovább oszthatóság lehetőségét privát, félprivát, nyílvános terekre. Természetesen e terek további definiálása már nem tervező építész kompetencia, hanem a használók saját igényeihez igazításáról, birtokba vételéről kell szóljon. Létrejönnek az un. ábrázoló terek, melyek elfoglalásuk vagy belakásuk révén láthatóvá teszik az adott közösség viszonyait. A raszter meghatározásánál alapvető szempont volt a hasznos méretű, Semperi értelembe vett védett, fedett, lezárt „otthonok” létrehozásának biztosítása. A tartószerkezet nem korlátozza az igény szerinti terek létrehozását. Véleményünk szerint a Gárdonyi sziget lakosai, önfenntartó módon ellátják a feladatkiírásban szereplő feladatokat, meghatározzák környezetüket, együttműködnek a társadalom különböző csoportjaival cserébe a kapott szabadságért és birtokért. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár példa, kik lehetnek a lakosok: biciklizést életvitelszerűen űzők, akik fenntartanak egy biciklijavító és újrahasznosító üzemet, médiamunkások, fényfestéssel foglakozók, dizájnerek, képzőművészek, építészek, tájépítszek, kertépítők, famunkások, fesztiválszervezők, kurátorok, romkocsmát üzemeltetők. A csarnok magába foglalhat nyitott könyvtárat, koncertet, kávézót, romkocsmát, kiállító teret.

​

A tézisek megalkotásához Szuhay Márton „Ki-Talált Terek (Az elhagyatott tér megművelése) - Térhasználati sajátosságok a lyoni Friche RVI falai között” című szakdolgozata nyújtott segítséget.