ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

 

“Számukra a geometria és a zene lényegében ugyanazt jelenti, az egyik a másiknak vizuális, ill. auditív síkra fordított hű megfelelője. A zenében a matematikai tisztaságú rendet értékelték, a geometriában - az épület geometriai szervezettségében - pedig a részek törvényszerű kapcsolatából fakadó harmóniát”

 

Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete - Reneszánsz építészet

 

 

Az építészet - a legmagasabb igényre törekvő - SAJÁTOS, embert szolgáló eszköz. Ez adja meg a felelősségét, ezért nem mindegy, hogy építészet címen, mit csinálunk, mit propagálunk és mit tanítunk.

Nem az embernek kell az építészethez alkalmazkodnia, hanem az építészetnek az emberhez…az építészet tehát SZOLGÁLAT - de nem kiszolgálása alantas és önző szándékoknak! Nem szatócsbolt, ahol mindenki megkaphatja ízlésének megfelelő árut.

De nem is “önmegvalósítás” és nem is magamutogatás…

Az építészet Önépítő szellemi orientáló, kapcsolatteremtő az ember és ember, az ember és a világ között: út lélektől lélekig.

Segít eligazodni a “szellemi közlekedésben”, lehetőségeket és hitet adó erő (Ezért minden építészet címen elkövetett szellemi és emberi etikátlanság és igénytelenség: bűn.

Minél több emberhez akarunk szólni, annál mélyebben, annál általánosabb érvénnyel kell megszólalni, ami persze nem feltétlenül formai elvontságot jelent, hanem inkább tartalmi egyetemességet (…) Az építészet gyűjtőhelye, ütközőpontja kora lényeges kérdéseinek, és érvényessége akkor kezdődik, amikor időben felismeri, hogyan tud sajátos eszközeivel, teljességre törekedve, itt és most, egyetemes érvénnyel hatékony lenni.

 

Lantos Ferenc ars poetica-féle átirat (a művészet szó helyére építészet került)

​

Jelen múzeum korunk válasza az építészeti nyelv megtalálására, mely egy kiemelkedő hatású művész számára készül adott helyre, adott időben, egy monumentális épület, ami azt a célt tűzte zászlajára, hogy helyet biztosítson az emlékezetnek, megismerésnek és a tovább építkezésnek. Ahhoz, hogy megértsük a feladatot és releváns, a kornak megfelelő adekvát választ adjunk a fentebb elhangzott ars poetica átiratra, vissza kell tekintenünk és megértenünk milyen motiváció mozgatta az építészetet az utóbbi évszázadban és meg kell értenünk korunk sajátos kihívásait.

 

Ahogy a Lantos életműben a hetvenestől a kilencvenes évekig terjedő geometrikus-strukturális korszaka algoritmikus elveket követ - akárcsak a nyelv - (Szöllősi-Nagy András: Lantos, az axiomatikus) úgy az építészetben is hangsúlyos kérdés a beszélt nyelv és annak mintázata.

​

Történeti áttekintés

 

Ha nagyon leegyszerűsítjük: a modern a kialakult klasszikus építészeti nyelvvel, az ismerős kommunikációval szemben állva a tér és forma elsőbbségét fogalmazta meg. Ebben az értelemben az építészeti tervezés kiindulópontjaként szolgáló funkcionális célok egyszerűen helyettesítették a klasszikus kompozíció rendjét. Modern elképzelés, hogy a homlokzat jelei az épület belsejének logikai meghosszabbításai, így az épület szemlélőjének a forma láttán fel kellett tudnia ismerni az épület karakterét, illetve funkcióját, ha úgy tetszik a formát és funkciót. (Polyák Levente: A beszélő homlokzat: Falak, díszek és az illuzórikus építészet) E gondolat alapjai Gottfried Semper korába nyúlnak vissza, bár Semper érdeklődésének középpontjában nem a házak térbelisége, hanem formáik és előállításuk összefüggései álltak, addig kortársa August Schmarsow német művészettörténész tanulmányában már a tér elsődlegességét határozta meg a szimbolikával és az ornamenssel szemben. (Moravánszky Ákos: A tér fogalma az építészetben)

 

Felismerve a modern építészeti nyelv hiányosságait - azaz a társadalom bizonyos fokú ellenállását - Robert Venturi és Denise Scott Brown mai napig érvényes állításai következtek, melyben a tér elsőbbségével szemben újra a kommunikációt helyezték a középpontba, melynek tömör összegzése az alábbi ábrán olvasható.

​

A 6-os út jelenléte és az említett, mintaként szolgáló McDonald’s szimbólum erős aktualitást kölcsönöz a fenti gondolatnak. Venturi egy vele készült interjúban kijelentette, hogy építészetük inkább a kommunikációról, mintsem a térről szól. Denise Scott Brown tovább árnyalta a gondolatot: “Az építészetnek olyan szerepe van, amilyen a művészetnek és a zenének nincs. Otthont ad dolgoknak, köztük embereknek is. Az építészet menedéket és kommunikációt is biztosít – sufnit és dekorációt. Mikor azt mondtuk, hogy az épületek nagy részét kidekorált sufniként (decorated shed) kellene tervezni, az egy szélsőséges kijelentés volt. De a célja az volt, hogy segítsen elhatárolni magunkat attól a felfogástól, hogy az építészet kizárólag a térről szól. A tér csupán egy az építészetet alkotó számtalan elem közül.” (Vladimir Belogolovsky’s interview with Robert Venturi and Denise Scott Brown, Archdaily)

 

A Lantos múzeum kapcsán építészet és kommunikáció, szerkezet és tér, funkció és forma végső soron a monumentalitás, azaz az emlékezet kérdése a 21. század derekán húsbavágóan kerül terítékre. Az elektronikus adathordozók fejlődésével - úgy tűnik - megoldódott az emlékezet tárolásának kérdése, de a lerombolt World Trade Center emlékművének vitája mégis azt bizonyítja, hogy illanó digitális képek és mítoszok nem képesek helyettesíteni az emlékezet helyhez kötődő, kézzelfogható formáit. (Moravánszky Ákos: Monumentalitás)

 

"Lantos alakú" ház, avagy mi következik a kacsa, vagy kidekorált sufni után?

 

Analóg építészet:

 

Miroslav Šik, az ETH Zürich néhai professzora az alábbi javaslattal áll elő korunk égető problémáira, például a fenntarthatóság kérdéskörére MidComfort című könyvében: olyan építészetet kell művelnünk, mely nem az eldobhatóságot, a gyors eróziót támogatja, hanem társadalmilag elfogadott, ennek megfelelően nem a gyors építés-bontás ciklusban manifesztálódik, hanem épp ellenkezőleg, olyan jó értelembe vett középutas (middle) értékeket képvisel, ami ellenáll az idő változó tendenciáinak, ezzel meghosszabbítva az épületek élettartamát, ezáltal helyreállítva a befektetett energia egyensúlyát. Ennek okán az építészeti hagyomány és annak széles körben való elfogadottsága nem hagyható figyelmen kívül. Természetesen a hagyományt élővé kell alakítani és ezért kerülendő az öncélú idézés, a tisztelgés a múlt előtt és főképp az ironizálás.

​

Az eszköz: elidegenített referenciák

 

Mit jelent Miroslav Šik értelmezésében a történeti referenciák elidegenítése? Nem történeti minták másolását, ha úgy tetszik idézését egy nem élő hagyományból, hanem a jelen kihívásokra - legyen az épületfizikai, épületszerkezeti, vagy éppen társadalmi - adaptálását oly módon, hogy abból egy új egész, néha szokatlan, de mégis ismerős álljon össze egy kreatív folyamat során. A dolgok ilyen jellegű összemosása olyan, mint a kék és a sárga keverése, amiből zöld jön létre, tehát valami teljesen új - egész.

 

RégiÚj: összemosás

 

A régi referencia nem annak eredendő logikája, szabályai szerint kerül összerakásra, hanem a régit, az építészeti múltat, aktívan használva - mely a műemlékvédelem szempontjából értelmezhetetlen - mégis az ismerős építészet erejét felhasználva újra játékba hozza. Mivel a referencia alapvetően a város ismerős mintázataiból indul ki, végső soron nem válik idegen testté.

​

Belső váz - 8 x 8

A belső rend kivetülése egy térbeli raszterre reneszánsz gondolat: az elérendő célként felmutatott eszményi alkotást úgy komponálták meg, (...) szinte már a valószerűtlenségig absztrahált, tiszta gondolati sémaként, mint valami tökéletesen egybehangzó zenei akkordot. (Szentkirályi Zoltán: Reneszánsz építészet) A négyzet raszter, mint tökéletes geometria és annak tovább osztásából következő alrendszerek határozzák meg múzeum képzeletbeli vázát.

 

Palazzo - reprezentáció

A reneszánsz palazzo a mediterrán ház őstípusának tovább gondolása. Kívül zárt, belül átrium, melyet körbe folyosók szegélyeznek. Ezek az épület közösségi terei. A forma zártságát Giuseppe Terragni modern háza a klasszikus palazzo kompozíciójából kölcsönöz erőt a Comoi-tó partján fekvő székházhoz. A korra jellemző transzparencia keresése filigrán vázban manifesztálódik szemben a reneszánsz palazzo zártságával. A tervezési területen adekvát válasznak tűnik folytatni a sort, melyet a Rendelőintézet és a Tudásközpont erős, zárt épületei határoznak meg.

 

Átrium - láthatatlan oszlop

A központi átrium, mint láthatatlan vertikális oszlop feszül a térben, vizuális kapcsolatot teremtve a ház különböző rétegeivel, elválaszthatatlanul összekötve a tudás átadásának tereit, a létrehozás terétől. A pinceszinten tágas előtér és ruhatár, a földszinten az érkezés tere, az emeleten már kiállítótér, a legfelső szinten a műtermek alkotóinak időszakos kiállítótere szegélyezi.

 

Árkád - nyilvánosság

Lantos Ferenc hitt abban, hogy a művészet mindenkié, nem valamilyen elit kiváltsága. Az építészet nyelvére fordítva a nyitottságot, a befogadást az árkád képes mindezt térbeliségével kifejezni, olyan átmeneti teret képezni a környezet és az épület határozott geometriája között, mely védelmet nyújt az időjárás viszontagságaitól, ülő alkalmatosságot az ember számára.

 

Inverz kerengő - ki és betekintő

A kerengő rendszerint egy kolostortemplom déli oldalához épült, annak belső kertje felé nyitott, fedett portikuszos, négyszögalaprajzú folyosó. Az inverz kerengő, hasonlóan az őstípushoz az időjárás elleni védelmet, közlekedőt és a találkozás terét biztosítja. A látogatók használhatják a kerengőt, mely kifordítottsága okán kilátóként is funkcionál. A műtermek, melyek alapvetően felülvilágítóval vannak megvilágítva, nyitottak a kerengő irányába is, szükség esetén belső oldali árnyékolóval leválasztható a szükséges intimitás érdekében. A művészet létrehozásának tere ilyen formán közel kerül a látogatókhoz.

 

 

 

Fém homlokzat - textil

A múzeum középső, Lantos Ferenc munkásságát bemutató traktusa, funkcionális kivetülésként jelenik meg az árkád és az inverz kerengő között. Felületét kívülről egyedi geometriájú fém homlokzat borítja. Lásd szerkezeti leírás.

​

Az építészeti történelmünk, mint egy genetikai kód hordozzák magukban az újrakezdés lehetőségét. Az élő referenciák használata lebontja múlt, jelen és esetleg jövő között feszülő ellentmondást, összeköt az eredeti jelentésüktől elidegenített, majd újra aktívvá tett építészeti referenciák által mint egy univerzális nyelv, mely oly fontos volt Lantos Ferenc számára.

 

 

SZERKEZETI KONCEPCIÓ

 

Az építészeti forma számos külső és belső hatás eredménye. Kenneth Frampton az építészeti formát három egymáshoz konvergáló vektor eredményeként írja le, melyek között nincs éles határ, jelentőségük súlya feladatonként változik:

 

Program (typos) Hely (topos) Szerkezet (tektonik)

 

Ebből csak a tektonika szó önmagában annyira összetett, hogy kifejtésére nincs lehetőség, de a figyelmet mindenestre szükségszerűen a ház szerkezeteire irányítja, melynek háttérbe szorítása a mai komplex építési módok esetében nem eredményezhet meggyőző választ a rész-egész viszonylatában.

 

A múzeum tartószerkezeti váza 8x8-as térbeli raszterre épül, mely a belső és külső megjelenését, arányrendszerét egyaránt meghatározza. A földhöz közelebb eső szerkezet monolit vasbeton, míg a magasabb tömör fa panelekből áll. A tömör fa panel teherhordó falként, födémként, kazettás, kétirányban teherhordó gerendaként és előregyártott homlokzati szendvicspanelként egyaránt bevethető. A belső teherhordó panelek a homlokzattal együttesen vezetik le a terheket az alapokig . A szerkezet felfelé egyre légiesebb. A szükségszerű akusztika a rétegesség és a tömör panelek révén továbbra is biztosított.

 

Az árkádsor előregyártott látszó vasbeton. Közbenső mezőben kör-, a sarkoknál négyzet alaprajzzal, aláhúzva a raszteres szerkesztés kivetülését a tömeg sarkaiban. (Mies van der Rohe: Seagram Building sarokmegoldása, 1955-58)

 

A matt alumínium homlokzati szendvicspanel “tökéletessége” kontrasztban áll a monolit vasbeton rusztikus megjelenésével. Geometriáját az oszlop absztrahált megjelenése határozza meg (inverz oszlop), sűrűsége függönyszerű hatást kelt. A textil a német nyelv etimológiájában az első ember által létrehozott hajlék jelentését hordozza magában, melyre Gottfried Semper hívta fel a figyelmet. Wand (fal) - Gewand (ruha)

 

Az előregyártott vasbeton párkány árnyéka

az "inverz oszlopoknál" a hiányzó oszlopfők

absztrahált megjelenése. (Peter Märkli)